Küzdelem a lett államnyelvért
A függetlenségét 1991-ben visszaállított Lettország számára történelmi okok miatt kiemelt fontosságú kérdés a nyelvpolitika. A szabályozás alappilléreit az alkotmány és az államnyelvtörvény jelentik, de sok szektorális jogszabály is tartalmaz nyelvi rendelkezéseket, így különösen az állampolgárság,...
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article | 
| Published: | 2025 | 
| Series: | IUSTUM AEQUUM SALUTARE
              21 No. 3 | 
| doi: | 10.69695/ias.2025.3.02 | 
| Online Access: | https://publikacio.ppke.hu/2785 | 
| Summary: | A függetlenségét 1991-ben visszaállított Lettország számára történelmi okok miatt kiemelt fontosságú kérdés a nyelvpolitika. A szabályozás alappilléreit az alkotmány és az államnyelvtörvény jelentik, de sok szektorális jogszabály is tartalmaz nyelvi rendelkezéseket, így különösen az állampolgárság, az oktatás, a média vagy a névhasználat vonatkozásában. A jogalkotó elsődleges célja a szovjet megszállás évtizedeiben az orosz-domináns kétnyelvűség irányába eltolt lettországi nyelvi tájkép olyan megváltoztatása, amely a lett nyelv dominanciáját és a nemzetiségek lett-anyanyelvi kétnyelvűségét biztosítja. A függetlenség visszaállítását megelőzően született első, 1989-es államnyelvtörvény még az állam lett-orosz kétnyelvűségre épült, amelyben többnyire a lakosok joga lett volna eldönteni, hogy az intézményekhez melyik nyelven fordulnak. A törvény teljes, a függetlenség visszaállítását követő, 1992-es hatályba lépését megelőzően azonban a jogalkotó úgy módosította a szabályozást, amely már kizárólagos hivatalos nyelvként jelölte meg a lettet. Az 1998-as alkotmánymódosítás, majd az 1999-es új államnyelvtörvény teljesen ellehetetlenítette a lettől eltérő nyelvek használatát nem csak a közintézményekben, de a lakosok és a közintézmények kapcsolattartásában is – leszámítva néhány kivételes, elsősorban sürgősségi helyzetet –, illetve jelentősen korlátozta a magánszférában is. Ennek ellenére a jogalkotó célját, a lett nyelv dominanciáját továbbra sem sikerült maradéktalanul biztosítani, ezért az elmúlt évtizedekben további – a lettországi érintettek és nemzetközi kisebbségvédelmi fórumok által kritizált – szektorális szigorításokra került sor. For Latvia, which restored its independence in 1991, language policy has been a matter of paramount importance for historical reasons. The basic pillars of the current language regulation are the Constitution and the State Language Law, but many sectoral laws also contain provisions, especially in the fields of citizenship, education, media or name use. The primary goal of the legislator has been to change the linguistic landscape of Latvia, which shifted towards unbalanced, Russian-dominated bilingualism during the decades of the Soviet occupation, in a way that ensures the dominance of the Latvian language and pushesnot the Latvian majority but the national minorities towards bilingualism. The first State Language Law of 1989, passed before the restoration of the independence, was based on the Latvian-Russian bilingualism of the state, in which residents would have had the right to decide in which language they would address institutions. However, after the restoration of the independence, but before the law entered into full force in 1992, the legislator amended the regulation in a way that declared Latvian the exclusive official language. The 1998 constitutional amendments and the new 1999 State Language Law completely prohibited the use of languages other than Latvian not only within public institutions, but also in the communication between residents and public institutions – except for a few enlisted, primarily emergency situations – and significantly restricted the free language use in the private sphere. Despite this, the legislator’s goal of ensuring the dominance of the Latvian language has still not been fully achieved, leading to continued legislation on sectoral restrictions in recent decades, criticized by those concerned in Latvia and international forums protecting minority rights. | 
|---|---|
| Physical Description: | 20 21-40 | 
| ISSN: | 1787-3223 |