| Summary: | Háttér: Kutatásunk a vallásos neveltetés, a negatív gyermekkori életesemények és az önegyüttérzés összefüggéseit vizsgálja a szégyenérzettel. Mint cikkünk első részében kifejtettük, a szégyen szociálisan strukturált érzelem; kifejezője a személy vélt értékének vagy fontosságának, motiválja és szabályozza a gondolkodást, az érzéseket, és a mások általi elfogadás megőrzésével kapcsolatos viselkedést. Az önegyüttérzés lehetővé teszi a szégyennel való szembesülést és egészséges feldolgozását. Az önegyüttérzés magas mértéke közel áll a keresztény vallási gondolkodáshoz, ami az empátiát, együttérzést és önegyüttérzést hangsúlyozza. Módszer: 234 főből álló mintánk magyarországi lakosokból, 72 nem vallásos neveltetésű és 162 vallásos neveltetésű személyből állt. Egy vallásossággal kapcsolatos kérdéssor mellett használtunk a Szégyen Élmény Skálát, az Önegyüttérzés Skálát, és a Negatív gyermekkori életesemények kérdőívet is. Eredmények: A szégyen és a vallásos neveltetés autoriter jellege és szigorúsága között összefüggés van. Az önegyüttérzés negatívan jár együtt a szégyennel, valamint mértékétől függően a vallásos neveltetés és a szégyen kapcsolatát is moderálja. A nem, az életkor és a vallásos neveltetés kismértékben előrevetítik a szégyent, protektív szerepe azonban az önegyüttérzésnek van. Következtetések: A vallásos neveltetés egészséges módon beépülve erőforrás lehet a szégyennel való megküzdésben. Az önmagunkkal való együttérzés jelentős védőfaktor a szégyennel szemben.
|
|---|