A pihenőidők uniós jogi megfelelősége

A munkavállalót megillető minimális pihenőidők az uniós szociális jog különlegesen fontos szabályai, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikk (2) bekezdése is nevesít. A tanulmány áttekinti, milyen előírásokat tartalmaz az uniós jog a pihenőidőkre, és ezeket hogyan értelmezte az Európai...

Full description

Bibliographic Details
Main Author: Kártyás Gábor
Format: Article
Published: 2024
Series:IUSTUM AEQUUM SALUTARE 20 No. 4
doi:10.69695/ias.2024.4.03

mtmt:35565243
Online Access:https://publikacio.ppke.hu/2807

MARC

LEADER 00000nab a2200000 i 4500
001 publ2807
005 20251029134128.0
008 251029s2024 hu o 0|| Magyar d
022 |a 1787-3223 
024 7 |a 10.69695/ias.2024.4.03  |2 doi 
024 7 |a 35565243  |2 mtmt 
040 |a PPKE Publikáció Repozitórium  |b hun 
041 |a Magyar 
100 1 |a Kártyás Gábor 
245 1 2 |a A pihenőidők uniós jogi megfelelősége  |h [elektronikus dokumentum] /  |c  Kártyás Gábor 
260 |c 2024 
300 |a 18 
300 |a 49-65 
490 0 |a IUSTUM AEQUUM SALUTARE  |v 20 No. 4 
520 3 |a A munkavállalót megillető minimális pihenőidők az uniós szociális jog különlegesen fontos szabályai, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikk (2) bekezdése is nevesít. A tanulmány áttekinti, milyen előírásokat tartalmaz az uniós jog a pihenőidőkre, és ezeket hogyan értelmezte az Európai Unió Bírósága. Egy általános áttekintés után először a pihenőidők mennyiségére és a beosztására vonatkozó szabályok, majd a lehetséges kivételek elemzésére kerül sor. Ezt követően a tanulmány három jelentős jogharmonizációs problémára mutat rá. Egyrészt, a kötetlen munkarend hazai szabályai életszerűbbek ugyan, mint ahogyan az önálló munkavállaló fogalmát a Bíróság értelmezi, ám ettől még az uniós jogba ütközés megállapítható. Másrészt, a heti pihenőidő alatti rendkívüli munkavégzés lehetősége alkalmas arra, hogy teljesen kiüresítse a heti pihenőidőt, amit ezért mindenképpen korlátozni kellene. Végül, a heti pihenőidő összevont kiadására vonatkozó szabályoknál nem csak az irányelv és a magyar jog eltérő fogalomhasználata okozhat problémát, hanem az is, hogy a szabályozás rendkívül hosszú időszakokra teszi lehetővé a folyamatos, pihenőnap nélküli munkavégzést. 
520 3 |a Workers’ right to minimum rest periods are a particularly important rule of EU social law, as set out in Article 31(2) of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. This study reviews the provisions on rest periods in EU law and how they have been interpreted by the Court of Justice of the European Union. After a general overview, the rules on the measure and schedule of rest periods are analysed, followed by an assessment of possible exceptions. The study then highlights three major problems of legal harmonisation in Hungarian law. First, the national rules on flexible working time schedule may be more realistic than the Court’s interpretation of the concept of autonomous worker, but there is still a conflict with EU law. Second, the possibility of extraordinary working time during the weekly rest period is liable to completely deprive the weekly rest period from its meaning, which should therefore be limited. Lastly, the rules on the aggregation of weekly rest periods are problematic not only because the working time directive and Hungarian law uses different terminology, but also because these rules allow continuous working without a rest day for very long periods. 
856 4 0 |u https://publikacio.ppke.hu/id/eprint/2807/1/IAS_2024-04_03_Kartyas.pdf  |z Dokumentum-elérés