| Summary: | Szaniszló Krisztián értekezése átfogóan mutatja be a kormányzás közjogi kontextusát és a kormányzásra ható közjogi eszmeáramlatokat a rendszerváltás utáni Magyarországon. A mű elsősorban államelméleti fókusszal bír, emellett azonban holisztikus szemlétetmódot alkalmazva politikatudományi és alkotmányjogi fejtegetésekben is gazdag, kutatás módszertanában használja a jogtörténeti, az összehasonlító, az alkotmányelméleti és a normatív leíró metodológiát is. Az értekezés azt kívánja bemutatni, hogy a klasszikus politikai ideológiáknál Magyarországon sokkal nagyobb jelentősége volt a kormányzati szerepfelfogásra és hatáskörgyakorlásra fontos befolyást gyakorló közjogi eszmeáramlatoknak. A hatalommegosztás rendszere több évszázados organikus fejlődés eredménye, ideológia helyett pedig sokkal inkább az adott országra jellemző, több évszázadon át kimunkált és bevált jó gyakorlatok lenyomata. A közhatalmi szervek egymáshoz viszonyítható feladat és hatásköreit rögzítő normákat, valamint az egyéb közjogi szervezetszabályozó eszközöket vizsgálva beszélhetünk statikus hatalommegosztásról. Az pedig, hogy a közhatalmi szerv adott időintervallumban (pl. kormányzati ciklus) hányszor, milyen terjedelemben és sikerességi rátával él a feladat és hatásköreivel egy másik közhatalmi szerv ellenében (pl. sikeres köztársasági elnöki alkotmányossági vétók Magyarországon), a dinamikus hatalommegosztást jelenti. A dinamikus hatalommegosztás intenzitása kvantitatív és kvalitatív módon is mérhető. A hatalommegosztás intézményesüléséhez a gazdasági rendszer mellett (a hatalommegosztás nem képes kiteljesedni a tervgazdaság vagy az államkapitalizmus viszonyai között) szükséges egy szabályozottan versenyelvű. Ugyanakkor konszenzusokra képes, és nem túlpolarizált politikai kultúra, továbbá a megosztott hatalomgyakorláson és a jogállami alkotmányos tradíciókon alapuló közjogi hagyomány is. A hatalommegosztás gyakorlati érvényesülése eljárásjogi garanciákat és közjogi szervezetszabályozó normákat is megkíván, mert a pusztán anyagi jogi szabályok szintjén (pl. alkotmányos deklarációk) megvalósuló hatalommegosztás könnyen látszatdemokráciához és kiüresedett pszeudo jogállamisághoz vezethet. A szerző hangsúlyozza, hogy nincsenek univerzálisan alkalmazható receptek, így hazánk esetében vizsgálandók a kormányzás mozgásterét, lehetőségeit és stílusát befolyásolni képes történeti hagyományok, geopolitikai adottságok és gazdasági-társadalmi viszonyrendszerek is.
|
|---|