| Summary: | A 25 év alatti serdültek (minores) teljes cselekvőképességgel rendelkeztek, emellett azonban különleges jogi védelmet biztosítottak számukra. Ezt egyrészt a Kr. e. 200 körül keletkezett lex Laetoria által biztosított jelentős jogi védelem tükrözte. A törvény actio poenalist biztosította azzal szemben, aki becsapott egy minort. Később a praetori edictum rendelkezései kiegészítették ezt a jogi védelmet: a praetor különleges jogsegélyeket (exceptio, in integrum restitutio) biztosított a minort megtévesztő személlyel szemben. Ebben a tanulmányban a primer jogi forrásokat a szekunder irodalom jelenlegi tendenciáit meghaladó módon értékeljük. Ez az elemzés nem vizsgálja a Digesta vonatkozó címeit vagy a lex Laetoriával kapcsolatos papirusz szövegeket. Előszőr bemutatjuk a különböző, kisebb jelentőségű jogi forrásokat, a Tabula Heracleensis, a lex Irnitana és a fragmentum de formula Fabiana vonatkozó szövegeit. Ezek azzal kapcsolatosak, hogy egyfelől hogyan szabályozták a municipiumok közigazgatását (például kiket lehetett kizárni a városi tisztségviselők körékből, és hogyan alkalmazhatták a duumviri a iurisdictiót); másfelől arra vonatkozó információkkal szolgálnak, hogy az actio legis Laetoriae noxális kereset volt. A pszeudo-paulusi szövegek, valamint a Codex Theodosianus és a Iusitinanus szövegei egyedi eseteket mutatnak be, amelyekből leszűrhetők a lex Laetoriával összefüggő alapvető ismeretek: a minores 25 év alatti serdültek voltak, akik köthettek szerződéseket. Ha azonban a szerződés megkötése vagy teljesítése során megtévesztették őket, a másik fél csalárdságára hivatkozva követelhették az eredti állapot visszaállítását. Összességében a szövegek alátámasztják a lex Laetoriára vonatkozó absztrakt ismereteinket, ugyanakkor a mikroszintű gyakorlatok hálózatát is feltárják.
|
|---|