| Summary: | A Miniszterelnöki Tanácsadó Testületben szerzett tapasztalat felidézésével a tanulmány korabeli töprengések újragondolása arról, vajon miféle kompetenciája, felkészültsége lehetett a kormányerővé vált civiltársadalmi elitnek a rá váró feladatra; miként próbált képet alkotni az ország állapotáról, adottságai felhasználásáról, az előidézett változások fenntarthatóságáról; s mennyiben bizonyultak mindebben hasznosíthatónak a társadalomtudományok hozzáférhető eredményei — különös tekintettel a joghoz való pánjurisztikus viszony, a jog jelenlétének a jogi kultúra s a bírói aktualizálás milyenségével kevéssé számoló normativista felfogása, a történeti alkotmánynak s a közjogi hagyománynak biztosított csekély figyelem, valamint az alkotmánybírósági diktum és az érvényes alkotmány problematikussága kérdésére.
|
|---|