| Summary: | Doktori kutatásom során a későmodernség és a közelmúlt magyar lírájában megjelenő három verstípust vizsgáltam, a rövidverset, az önarckép-verset és a rajzverset. A verstípusok nyelvi, poétikai és retorikai körülhatárolása közben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a szó–és–kép viszonyoknak kiemelt szerepük van ezeknél a szövegeknél. A rövidversek „kéz és láb nélküliségük” miatt vonzzák a vizuális paratextusokat, az önarckép-versek az ekphraszisz alakzatán keresztül, valamint a képzőművészetben fellelhető műfaji pandant okán, míg a rajzversek medialitásuk képi túlsúlya miatt értelmezhetők ebből a szempontból. A rövidvers című fejezetben a verstípusként tételezett rövidvers magyar költészeti hagyományát vizsgáltam. Feltételezésem az volt, hogy Weöres Sándor egysoros, Oravecz Imre Héj című kötetének kétsoros és Simon Márton Polaroidok című kötetének számozott rövidversein keresztül kijelölhető ennek a 20. század második felétől a közelmúlt irodalmáig tartó verstípusnak az irányvonala. Az önarckép-versekről szóló fejezetben az irodalom és a képzőművészet érintkezésének egy kiemelkedő területét, az önarckép verstípus későmodern és közelmúltbeli alkotásait (többek között Weöres Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Petri György, Orbán Ottó, Csoóri Sándor, Tandori Dezső és Kovács András Ferenc verseit) interpretáltam. Az önarckép verstípus sajátossága, hogy egy képzőművészeti műfaj révén határoz meg egy alapvetően verbális, bár a képiség közlésére is alkalmas irodalmi formát, a verset. A Rajzvers című fejezetben pedig a Tandori Dezső költészetében megjelenő, általam „rajzverseknek” nevezett, a költő kézírásából és kézi rajzaiból kiépülő szó–és–kép alakzatokat definiáltam, kategorizáltam és elemeztem. Az általam keretezett, majd verstípusként tárgyalt rövidvers, önarckép-vers és rajzvers a modernség utáni magyar líra mikró jelenségeinek tekinthetők, melyek a korszak nyelvtapasztalatának átalakulásáról, vizualitás felé fordulásáról tanúskodnak. Úgy vélem, hogy az elemzett három verstípus sajátos megszólalásmódja a 20. század medializálódásának fontos lenyomata, így a korszak egészéről is képesek újat mondani.
|
|---|